A második a Tények és Tévhitek oldal cikke:

Eredeti cikk: https://www.tenyek-tevhitek.hu/nyujt_e_vedelmet_a_c_es_d_vitamin_a_koronavirussal_szemben.htm?fbclid=IwAR3iIJ0NFJMsL4TXoWpGQLmg4hM3u3Oi4XWLiXhMeEj2C6j6CNqcBz3s2Y8

Szendi G:
Nyújt-e védelmet a C- és D-vitamin a koronavírussal szemben?

Most, ebben a járványban, persze mindenki leporolja régi termékeit, legyen az kiagyalt étrend, gyógynövény kivonat, ráolvasás vagy A-tól Z-ig valamelyik/bármelyik vitamin. Mondani lehet bármit bármiről, hiszen se megerősíteni, se megcáfolni nem lehet. Innentől csak a marketing és a hiszékenység dönti el a sikert.

Sokan látnak reményt a C- ill. a D-vitaminban, nem minden alap nélkül. Persze olvashatunk számos nyilatkozatot a vitaminok veszélyességéről, fölöslegességéről, amit aztán a bulvár média – ki tudja miért – szeret nagy kajánul rögtön öles címekkel a nagyérdemű tudomására hozni. E nyilatkozatok hitelét pusztán a rangok és a címek hivatottak alátámasztani, de ezek a nyilatkozatok csak azoknál találnak nyitott fülekre, akik szeretnék hinni, hogy a vitaminok szedése fölösleges luxus, épeszű ember jól elvan nélkülük. A vitaminhívők viszont csak döbbenten veszik tudomásul -mint a napokban megjelent interjú kapcsán-, hogy immunológus professzorok tudják még a C-vitamin vírusellenes hatását is nemzeti hülyeségnek nevezni és az indiaiak tehénhúgyhoz fűződő hiedelmeivel összehasonlítani (Fődi, 2020).

Mindenesetre elébe menve a “kikérem magam”-ozásnak, a teljesség kedvéért tegyem hozzá, a professzor a koronavírus kapcsán jelentette ezt ki. Mivel tudományosan a kérdést még senki nem vizsgálta, ilyen kijelentést nem korrekt tenni, mert még kiderülhet az ellenkezője is.

Mi a helyzet a C-vitamin vírusellenes hatásáról?

Ez tényleg csak a tehénhúgy hatásával vetekszik?

Egy 2020 februárjában az Expert Review of Anti-Infective Therapy szaklapban megjelent összefoglaló szerint a C-vitamin jelentősen megnöveli a túlélési esélyt a régen vérmérgezésnek nevezett szepszisben szenvedők esetében. Jelenleg 29 bejelentett klinikai vizsgálat folyik a C-vitamin szepsziskezelésben betöltött lehetséges szerepével kapcsolatban. De igaz, ez még csak baktériumellenes hatás. A C-vitamin vírusellenes hatását sokan azért vetik el élből, mert Linus Pauling elterjesztette, hogy a nátha megelőzésében és kezelésében nagy szerepe van a megadózisú C-vitaminnak. Azóta kiderült, hogy ez a hatás jelentéktelen. Viszont ahány vírus, annyiféle hatásmechanizmus. Sejttenyészetekben az Epstein-Barr vírus és a citomegalovírus aktivitását jelentősen lecsökkentette az, ha a sejteket előbb C-vitaminnal kezelték (Colunga Biancatelli és mtsi., 2020).

Embereknél nem szokás mesterségesen C-vitaminhiányt előidézni, bár igaz, elég volna csak felkutatni az amerikaiak azon 7%-át (Schleicher és mtsi., 2009) vagy az angolok azon 13%-át (Mosd?l és mtsi., 2008), akik gyakorlatilag majd hogy nem skorbutban szenvednek, annyira alacsony a C-vitamin szintjük. De ez macerás, ezért inkább kitenyésztettek egy egértörzset “Gulo (-/-)” becenéven, akik nem képesek C-vitamint szintetizálni, így a fertőzésre adott reakciójukat össze lehet hasonlítani a normál, C-vitamint szintetizáló egerekével. Kim és munkatársai H3N2 influenzával fertőzték meg a Gulo-egereket, amitől azok sajnálatos módon elpusztultak, míg a normál egerek elég jól viselték a fertőzést (Kim és mtsi., 2013). A Gulo-egerek tüdejében megemelkedett a gyulladáskeltő citokinek (IL-1 alfa és béta) szintje és lecsökkent a gyulladásgátlóké (INF alfa és béta).

Ezt a jelenséget szokták citokin viharnak nevezni, ez végzett az emberekkel a spanyolnátha járványban, és most az új koronavírus esetében is. (Azért nevezzük új koronavírusnak ezt COVID-19-et, mert rajta kívül még legalább 6 koronavírust ismerünk, ezek közül kettő már ránk hozta a frászt 2002-en SARS és 2012-ben MERS néven. Négy pedig itt cirkál a körünkben légúti fertőzéseket okozva, és csak a jelre várnak, mint valami alvó ügynökök, hogy halálos mutációvá váljanak. (Grant és mtsi., 2020)) Ha a Gulo-egereknek a fertőzéshez C-vitamint is adtak, a normál egerekhez hasonlóan viselték a betegséget. Más vizsgálatokban, a Gulo-egereket H1N1 influenza vírussal fertőzve ugyanilyen hatást figyeltek meg, s a C-vitamin adása csökkentette a tüneteket, és helyreállította a károsodott mitokondriumokat (Colunga Biancatelli és mtsi., 2020).

Ezek a vizsgálatok az új koronavírus okozta megbetegedéssel kapcsolatban azért figyelemre méltók, mert a gyulladáscsökkentő citokinek megnövekedett és a gyulladáskeltők csökkent száma nem személy szerint a vírusoknak szólt, hanem a vírusok tüdőszövetre gyakorolt hatásának, azaz nyugodtan feltételezhetjük, hogy a C-vitamin a tehénhúgynál komolyabb védelmet jelent COVID-19 fertőzés esetén. Az influenzán túl a C-vitamin aktivitást mutatott a herpesszel (C-vitamin tartalmú krémmel kenegetve a fertőzött területet (Wintergerst és mtsi., 2006)), a poliovírussal, a leukémiát okozó egyik vírussal, a HIV-vel, a parvovírussal vagy a veszettség vírusával szemben is (Colunga Biancatelli és mtsi., 2020).

Az az állítás tehát, hogy a C-vitaminnak nincs vírusellenes hatása, finoman szólva tévedés.

Önmagában az a tapasztalat, hogy fertőzés esetén a fehérvérsejtek falni kezdik a C-vitamint és ettől gyorsan le is nullázódik az emberek C-vitaminszintje, jelzi, hogy a szervezet valamire csak használja fertőzés esetén a C-vitamint. végülis tudjuk is mire: hatására megnövekszik a gyulladáscsökkentő citokinek száma, továbbá – mivel remek antioxidáns – a vírusfertőzések során keletkező túl sok reaktív oxigén egy részét is semlegesíti. Övsömör esetén vizsgálták a C-vitamininfúzió hatását a fertőzés után visszamaradt neuralgiás fájdalmakra és egyértelműen pozitív hatást tapasztaltak, pl. megrövidült a felépülési szakasz (Colunga Biancatelli és mtsi., 2020).

Az Orthomolecular.org beszámolót közölt arról, hogy kínai orvosok sikerrel kezeltek koronavírustól megbetegedett embereket állapotuk súlyosságától függően 10-20 gramm, naponta intravénásan beadott C-vitaminnal (Cheng, 2020). A hír azért is érdekes, mert ugye meg lett mondva, hogy a C-vitaminnak nincsen semmiféle vírus-, pláne koronavírus ellenes hatása.

És mi a helyzet a D-vitaminnal? Ezt a professzor mindenképpen ajánlja, mert tél végére az emberek általában D-vitaminhiányban szenvednek. De csak ezért? Ilyen alapon bármelyik más vitamin szedését is ajánlhatta volna, elvégre az emberek többsége nem szed semmilyen vitamint.

Nézzük, mit mond erről az indiai hitvilágon túl a kutatás?

Először Edgar Hope-Simpson vetette fel, hogy az influenzajárvány jelentkezése és súlyossága kapcsolatban áll az UV sugárzás intenzitásával. Bár az UV sugárzás tuberkulózis ellenes hatását már a 19. század legvégén felfedezték a bőrtuberkulózis kezelése kapcsán, a D-vitamin immunológiai szerepére végülis az 1980-as években elindult kutatás világított rá, amikor kezdték felismerni a D-vitamin rákellenes hatását. Meglepő módon innen mégsem csak egy ugrás volt a vírus ellenes hatás felismerése, mert végülis a D-vitamin sejtosztódást szabályozó hatásából még nem következik a vírusellenes hatás. A fordulat akkor következett be, amikor a John Cannell, a D-vitamin mániás orvos, tudva, hogy télen mindenkinek alacsony a D-vitaminszintje, kórházi osztályán minden betegének D-vitamint adott és az influenzaszezonban egyedül az ő osztályán nem betegedett meg senki influenzában.

Persze, ahogy Pasteur mondta, a szerencse a felkészült elméknek kedvez, s Cannell közéjük tartozott. Munkatársaival vérátömlesztést adtak Hope-Simpson teóriájának és számos klinikai és megfigyeléses adatot összegyűjtve 2006-ban megfogalmazták azt a teóriát, hogy az influenzajárványok akkor alakulnak ki, amikor a népességben kritikus szint alá csökken a D-vitaminszint (Szendi, 2018).

Azt gondolnánk, az orvostudomány ráveti magát erre a hipotézisre, tekintve, hogy egy-egy influenzajárványban a világon 400 000 ember szokott meghalni. Ehhez azonban független orvostudományra volna szükség, márpedig az akadémikus orvoslás a gyógyszer- és vakcinaiparhoz van bekötve, ott pedig nem szeretik hallani, mi mindenre volna képes a D-vitamin. Így aztán csak szórványos kutatások születtek, amelyek viszont lényegében alátámasztják a teóriát. Sokakban felmerült azonban a gondolat, hogy ha az influenzával szemben véd, akkor miért ne védene más légúti fertőzésekkel szemben is? Kiderült, hogy a tüdőgyulladás és egyéb légúti fertőző betegségek is szoros összefüggést mutatnak az alacsony D-vitaminszinttel (Martineau és mtsi., 2019).

A D-vitamin hatására ugyanis a légcsőben cathelicidin-ek és defensin-ek, azaz antimikrobiális fehérjék termelődnek, amelyek blokkolják a baktériumokat, a gombákat valamint a burkolattal rendelkező vírusokat (Grant és mtsi., 2020). Mit ad Isten, a COVID-19 is ilyen burokba zárt RNS vírus. Ezek az antimikrobiális fehérjék szétcincálják a vírus burkolatát, ami azért csapás pl. a COVID-19-re nézve, mert az a burkolatán hordozott tüskéivel kapcsolódik a tüdő- és bélsejtek ACE2 receptorához és jut be a sejtbe. A D-vitamin a tüdőben csökkenti a gyulladáskeltő citokinek szaporodását és növeli a gyulladáscsökkentő citokinek szintjét is, azaz a citokin vihar ellen dolgozik. Ehhez persze 40-60 ng/ml D-vitaminszintre volna szükség, amihez átlagos méretű felnőttnek akár 10 ezer NE D-vitamint is kéne szednie (Grant és mtsi., 2020).

Szumma-szummárum, aki sok C- és D-vitamint szed, az jó eséllyel csökkenti a COVID-19 vírus fertőzés esélyét és kialakult fertőzés esetén a betegség súlyossá fajulását.

A kétkedők ilyenkor fel szoktak kacagni, hogy csak nem mondom azt, hogy Iránban a D-vitaminhiány okozná a súlyos járványt. Vagy Olaszországban? Vagy Spanyolországban? Ezzel a logikával a vitaminárusoknak kéne a legegészségesebbeknek lenniük, hiszen ott van karnyújtásnyira tőlük minden vitamin. Ha a vitaminárusok egészségi állapotáról nem is készült felmérés, azt tudjuk, hogy az irániak körében 48 vizsgálat összevont elemzése alapján a férfiak 46%-a, a nők 62%-a D-vitaminhiányos, ami megdöbbentő lehet annak, aki a földrajzi elhelyezkedésből következtet egy ország népességének a D-vitaminszintjére (Tabrizi és mtsi., 2018). De, hogy fokozzam a hatást, az egész Afrikára kiterjedő 129 vizsgálat összevont elemzése szerint az afrikaiak 18%-ának 12 ng/ml, 34%-ának 20 ng/ml és a maradéknak 30 ng/ml alatti a D-vitaminszintje (Mogire és mtsi., 2020). A spanyolok 34%-ának D-vitaminhiánya van (González-Molero és mtsi., 2011), s az idős olasz nők 24%-ának 5 ng/ml, 76%-ának pedig 12 ng/ml alatt volt a D-vitaminszintje; mindkét érték már a vészes D-vitaminhiány kategóriája (Isaia és mtsi., 2003). Általában is elmondható, hogy általában az idősekben mutatható ki súlyos D-vitaminhiány és éppen ők azok, akik veszélyeztetettek a koronavírus fertőzésre. Ha napsütötte országokban ez a helyzet, mit várunk a magyar adatoktól? Tíz magyarból 9 D-vitaminhiányos (Index, 2013).

Időközben igazolták a D-vitamin koronavírus ellenes hatását!

Lám, csak lám! Április végére két tanulmány is megjelent előpublikációként, amelyek eléggé alátmasztják, hogy a magasabb D-vitaminszint véd a koronavírussal szemben, vagy legalábbis enyhévé teszi a betegség lefolyását. Az összefoglalóm itt olvasható.